Szent Iván éj

Mikola Bazsan

Szent Iván éj

Eljött az éj, fantom-szülő irtózat,
A furcsa, bűvös éjjel: Szent Iván.
Szemét forgatva, éhen, átok szókat
Rikolt a vén bagoly az odvas fán.
Acsarkodó kutyák vonító násza.
Szerelmes béka kéjet kérve kér.
Jánosbogár becsal csalitba, nádba –
Baljóslat útjain a bűn kisér.
Kifent pengével vár a balta téged,
Vedd kezedbe! Sújtst nagyot! Lehull Ivász.
Kacaj, sikoly és tánc – a mélybe réved.
Mocsár vonaglik. Gőzölög a láz.
Mint kék halott, a foszforló fatönkre
Bászávrjuk fürgén ugrik fel, s kiált,
Eltűnik később, hangja véle szökken,
Már nincsen vágya titkos kincs iránt.
Te meg bolyong, botolj bozót bogába,
Vadrózsa tépjen, tombolj, tébolyulj!
Magához vonz a súlyos pántos láda,
Öleld magadhoz, ingoványba hullj!
Akár ha hüllők csúsznak szerteszéjjel –
Vészjósló hangon csobbanjon a láp!
Sötét, igéző, rém-szavú az éjjel,
Az énekszó sem hangolhatja át.
Nyitó virágon rémes fantomfények,
Páfránylevélen táncoló lidérc.
Mit mond a jóslat: vágy vagy végítélet?
Éntőlem, mondd csak, választ mért remélsz?
Egyetlen szó sem hagyja el a számat,
Halk flóta bús dalába hallgatok:
Ó távozz tőlem, hagyj el, csúf varázslat,
Elhagyjatok, igéző csillagok!
Csak fénye jönne már a hajnalégnek,
Tünnének el a kígyók, áspisok.
És mélyét tárná, úgy, mint réges-régen
A múltba hulló bölcs és szép titok.

Ukránból fordította Balla D. Károly

Ivász: Iván, becézve
Bászávrjuk: ukrán népmesei alak, férfiboszorkány


Микола Бажан

НІЧ НА ІВАНА КУПАЛА

Настала  ніч  жаска  і  химородна.
Купальська  ніч.  Знамення  і  дива.
Кружляючи  зіницями,  голодна,
На  трухлім  дубі  ухає  сова.
Гризня  і  виск  собачого  весілля.
Жадливий  крекіт  любострасних  жаб.
Ряхтить  світилки  між  кути  й  бугилля,  –
Підступна  путь  загрозливих  приваб.
Сокира  вабить  вигостреним  лезом.
Схопи!  Змахни!  Повалиться  Івась.
Безодня  й  зойк.  Гопак  і  регіт.  Безум.
Здригнулись  багна.  Трясця  почались.
Як  синій  мрець,  на  фосфоричне  пнище
Стрибне,  і  скрикне,  й  зникне  Басаврюк.
Він  десь  у  хащах  ще  ричить  і  рище,
Але  до  скарбу  не  простягне  рук.
А  ти  тягнись,  зашпортуйся  в  ожині,
Шипшину  шарпай,  шаленій,  шуми!
Торкнись  її,  обкованої  скрині,
Хапай,  витягуй  з  дряговиння  й  тьми.
Хай  глупо  грьопне,  –  відгуки  зловісні,
Як  змії,  розповзуться  увсебіч,
І  тільки  зірка,  тільки  відблиск  пісні
Продзюркотить  крізь  лихомовну  ніч.
Фантомним  сяйвом  папороті  листя
Займеться,  й  квітка  страшно  спалахне.
Це  пристрасті  чи  присуду  провістя?
Вдивись  у  нього  й  не  питай  мене.
Не  відповім.  Хилюсь.  Мовчу.  Вслухаюсь
У  лемент  флейт  і  тріпотіння  струн
І  з  себе  чар  зігнати  намагаюсь,
Та  чар  владує  мною,  мов  чаклун.
Хай  розсвіте.  Хай  світанкове  lento
Почую  я  й  зрадію,  бо  збагну
Прадавньої  замшілої  легенди
Таку  наївну  й  мудру  таїну.


mikola-bazsan

Mikola Bazsan (1904-1983) ukrán író, költő, filozófus

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.