Fehér keretem a fekete zsebben

Első alkalommal szerepel versem ly nélkülkönyvben. Önéletrajzom már jelent meg így az Önlexikonban, el-ipszilon nélküli online publikációim is szaporodnak (verseim a Literán), de könyvbe verssel most kerültem így először. A kiadvány szép, különleges: a Poket Zsebkönyvek sorában jelent meg a költészet napjára A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. versantológia. Címét a szerkesztők Juhász Ferenctől kölcsönözték, száznál több szerző szerepel benne, főként az elmúlt száz évben keletkezett egy-egy verssel. Kortárs szerzők is bőven. Öröm köztük lenni.

Vecsei H. Miklós előszavából:

Egy éven keresztül gyűjtöttünk verseket barátainktól, színházcsinálóktól, költőktől, íróktól, tudósoktól és papoktól aszerint, hogy mely versek voltak legnagyobb hatással az életükre. Így alakult ki a POKET versantológiák ezen első kötete, amely remélem, hogy sokunk állandó, közös társa lehet a megérkezésben. Komor válogatásnak tűnhet, de azt hiszem ki fogjuk hallani, hogy „a nemben, amit a vers üvölt, rejtett igen suhan.”

1989-es Fehér keretben c. versem szerepel benne, amejben – ez is először történt így, visszamenőlegesen – pontos j-re változtattam minden ly-t. Nem épp a tavaszi zöldellést ünneplő vers, ahogy a fekete kötetbe, úgy a télikabát sötét zsebébe való inkább.

Balla D. Károj *

A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Vecsei H. Miklós (felelős kiadó, szerkesztő) – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából. Sztalker Csoport, Budapest, 2019. Irodalmi vezető: Grecsó Krisztián. – 172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822148 · Illusztrálta: Soós Luca

Fehér keretben

A táj. A hallgatás, ahogy megyünk.
Szavak mögöttünk láthatatlan láncon.
Kimondtuk? Nem? Talán csak bentről szól
az értelmét veszítő égi szózat.

Megállunk. Hallgatunk. Ki tudja már,
felelni most mijen kérdésre kéne,
és volt-e itt kérdés egyáltalán?
Mint ittfelejtett néma eszkimók a lék

felett, úgy állunk – míg a jégbe fagy
ideg, szigony; s a háló peng. – A táj,
s a zajtalan idő, ahogy befon

a téli fénybe. Hó és jég. Fagyos
magányok égetése. Léghiány.
És hallgatás fehér keretben – táj.


* A szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont, nevét is pontos j-vel írja

Balla D. Károly – Könyvek

Teljes könyvlista időrendben, részletezéssel:

  1. Álmodj zenét. Versek. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1979.
  2. Recsitativi. Versek ukrán nyelven. Ford: Ivan Petrovcij. Kijev, Mology Kiadó, 1983.
  3. Tágulok a Világegyetembe. Versek. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1984.
  4. Valahol tűz van. Elbeszélések, kisregény, színmű. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1988.
  5. Sorsomhoz szegezve. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990.
  6. Hóban és homokon. Versek. Hatodik Síp, Budapest–Ungvár, 1991.
  7. Kis(ebbségi) magyar skizofrénia. Publicisztikák. Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.
  8. Karnyújtásnyira. Elbeszélések, novellák, két színpadi mű, regényrészlet. Galéria Kiadó, Ungvár–Budapest, 1993.
  9. Árokszélen. Versek, képversek. Pannónia Könyvek <Pécs, 1996>
  10. Élted volt regénye. Egy önmagát mintázó torzó. Regény. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Basel–Budapest, 1998.
  11. Reggel madár, délben kötél. Társszerzők: Füzesi Magda, Berniczky Éva. Pánsíp-UngBereg, Ungvár–Budapest, 1999.
  12. A topáz illemtana. Társszerző: Berniczky Éva. UngBereg Alapítvány, Budapest, 1999.
  13. Halott madárral. Válogatott és új versek. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 1999.
  14. A hontalanság metaforái. Publicisztikák, esszék, vallomások. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2000.
  15. Ne gondolj a fehér elefántra. Öt színpadi játék. Pánsíp–Ungbereg, Ungvár–Budapest, 2000.
  16. Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2000.
  17. A Magyar Dráma Napja a József Attila Színházban, 2000. szeptember 21. Benne: Az illetéktelen c. alkalmi színdarabom. Társszerzők egy-egy hasonló művel: Láng Zsolt és Szabó Palócz Attila. – A József Attila Színház kiadása, Bp, 2000 (a könyv 100 db számozott példányban jelent meg).
  18. Iván Kricsfalusij versei. Ford.: B. D. K. Ungvár, 2001.
  19. Világvége. [Válogatott] novellák. Pro Pannonia Kiadó <Pécs, 2002.>
  20. VakCina. Virtuális könyv. Liber-ALL, Világháló, 2003.
  21. Peresztrojkácska. Válogatott publicisztikai írások, 1985-1990. (Az Ung Ungvárnál… c. sorozat 1. része). CyberBooks Kiadó, 2005. (e-book)
  22. Szembesülés. 121 fragmentum egy regényhiány környezetéből. Pro Pannonia, Pécs, 2005.
  23. 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója. Pro Pannonia, Pécs, 2007.
  24. A Pilinszky-projektum. Savaria University Press, Szombathely, 2008
  25. Magyarul beszélő magyarok. Esszék, publicisztikák, írójegyzetek. EÖKIK, Budapest, 2008.
  26. Harmadvalaki. Versek 1999-2008. Savaria University Press, Szombathely, 2009.
  27. Széles az alagút. 73 limerik. BDK Online, Világháló, 2011, (e-book)
  28. Tejmozi. Regény, Magvető Kiadó, Budapest, 2011.
  29. Kő és árnyék. Versek 2011-1978, Kárpáti Kiadó, 2012.
  30. Az utolsó futamok (naplójegyzetek). Pro Pannonia, 2013.

Szereplés írásaimmal antológiákban:

Régebbiek (1977-1999):

  • Szivárványszínben. Ifjúsági almanach. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1977.
  • Előreküldött ének. Határon túli magyar költők antológiája. Békéscsaba, 1982.
  • Lendület. Ifjúsági almanach. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1982. – 64 p.
  • „Rólunk is szólnak…”, ÉMÁSZ, Sárospatak, 1982.
  • Sugaras utakon. A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom antológiája, 1945–1985. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1985.
  • A Magyar Hírek Kincses Kalenádriuma, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1986.
  • Megtart a szó, segít az ének. Tizenöt költő tizenöt verse. Gyűjtemény, Kárpáti Igaz Szó, Ungvár, 1996.
  • A Magyar Hírek Kincses Kalenádriuma, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1987.
  • Évgyűrűk. Almanach. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1987. – 160 p.
  • Évgyűrűk ’88. Almanach. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1988.
  • Évgyűrűk ’89. Almanach. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1989.
  • Vergődő szél. A kárpátaljai magyar irodalom antológiája, 1953–1988. Magvető Könyvkiadó–Kárpáti Könyv-kiadó, Budapest–Ungvár, 1990.
  • Forrás antológia, Kecskemét, Forrás, 1990.
  • Erdély jelene és jövője, Erdélyi Szövetség, Budapest, 1991
  • Évgyűrűk ’90. Almanach. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1991.
  • Ötágú síp. A határokon túli magyar irodalom antológiája. Móra kiadó, Budapest, 1992.
  • Extra Hungariam. A Hatodik Síp antológiája. Hatodik Síp, Budapest–Ungvár, 1992.
  • Legyél helyettem én. Tsúszó Sándor Emlékkönyv, Lilium Aurum, Dunaszerdahely,1992.
  • Európaiság a Duna völgyében. Fonyódi Könyvtár, Fonyód, 1992.
  • Sors, megírva. A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának antológiája. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1993.
  • Én otthon vagyok költő. Tárogató Kiadó, Budapest, 1993.
  • Én otthon vagyok költő. Kis-Lant, Budapest, 1993.
  • Tavaszváró. Intermix Kiadó, Budapest-Ungvár, 1993.
  • Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993.
  • Töredék hazácska. Galéria Ecriture, Ungvár-Budapest, 1994.
  • Koszorú. Száz vers az anyanyelvről. Anyanyelvápolók szövetsége, Budapest, 1994.
  • Kisvárosi krémtörténetek. Erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyar írók antológiája. Kriterion–Pelikán, Ko-lozsvár–Budapest, 1995.
  • Martha Szépfalusi Wanner: Kämpfe von Gestern, Lehren für Heute. Verlag Héttorony, Budapest, 1995. <verseim német fordításban>
  • Szöveggyűjtemény a szép magyar beszéd tanulmányozásához. ELTE Fonetikai Tanszék, Bp, 1995.
  • Odi et Amo. Írói vallomások a nemzeti kultúrák közötti szeretetről és gyűlöletről. Magyar P.E.N. Club, Bu-dapest,1996.
  • Versekben tündöklő Erdély (2. kötet). Castrum Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1996.
  • Hét évszázad magyar költői. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996.
  • Egyetlen verseink. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997.
  • The Maecenas Antology of Living Hungarian Poetry, Maecenas Könyvek, Bp., 1997.
  • Mindenfélékből Pantheont. Kortárs költészeti antológia. Orpheusz Kiadó-Nap Kiadó, Budapest-Dunaszerdahely, 1997
  • Száz szomorú szonett. Pallas–UngBereg, Gyöngyös–Budapest, 1998.
  • Remekírók diákkönyvtára. Fél évszázad magyar költői. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998. II. kötet.
  • Útközben. Tanulmányok Kárpátalja magyarságáról. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1998.
  • UngBereg 1999. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 1998.
  • Іскри чардашу. Petrovcij Ivan fersfordítása, Nyíregyháza, 1998.
  • Das Buch der Ränder. Die Unsichbaren – Ungarische Prosa jenseits der Staatsgrenzen. Weiser Verlag, Klagenfurt–Wien–Ljubljana–Sarajevo, 1999.
  • Ungarn von Montag bis Freitag, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1999.
  • Van-e magyar irodalomkritika? – Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, 1999.
  • Magyar szárnyvonalak. Határon túli prózaírók antológiája. Present Könyv- és lapkiadó, Bp., 1999

Újabbak (2000-2011):

  • „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová Megyünk?” Ezredvégi kérdések a Tiszatájban. Szeged, 2000
  • Határtalan hazában. Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2000.
  • Kép a képben. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület évkönyv/5760 (1999-2000), Bp. 2000.
  • A mi nyelvünk. Íróink és költőink a magyar Nyelvről. Tinta Könyvkiadó, Bp., 2000.
  • Haza a magasban. Olvasókönyv a huszadik századi magyar irodalomból. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2000.
  • Mit mondanak a harangok. Verses CD,  Borda Antikvárium, Bp., 2000.
  • Magyar líra az ezredfordulón. Békés Megyei Könyvtár, Gyulai Várszínház, Tevan Kiadó, Békéscsaba, 2000.
  • UngBereg 2000. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 2000.
  • Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers. Berzsenyi Társaság, Kaposvár, 2000
  • Schengen. Magyar-magyar kapcsolatok az úniós vízumkényszer árnyékában. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest., 2000
  • A székely tanítónő. Válogatás négy év elbeszéléseiből és verseiből. HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., Bp, 2001.
  • UngBereg 2001. Pánsíp-almanach. Bp-Ungvár, 2001.
  • La Giornata della Poetica 2. Antologia poetica in 35 lingue di 45 poeti provenienti da 36 paesi. A költészet napja – Antológia II.  (magyar-olasz ny.) Noran, Bp, 2002.
  • In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary. Vol. II. Chicago-Bp., 2003.
  • Szép versek 2004, Magvető, Bp, 2004
  • Eurovízió, Litera, Bp., 2004.
  • Koszorú. Száz vers az anyanyelvről. Petőfi Irodalmi Múzeum – Kortárs Irodalmi Központ, Bp., 2005.
  • Ljubi Vam ruke dr. Tot, zEtna, Novi Sad, 2005
  • Szép versek 2006, Magvető, Bp, 2006. Bp.
  • Szeretőm, földem, Erdély. Lazi kiadó, Szeged, 2006.
  • Légyott. Bartók + Párizs. Miskolci Operafesztivál Kulturális Szolgáltató Kht, Spanyolnátha, Miskolc, 2007.
  • Hárs a Tagore sétányon. A Quasimodo-emlékdíj 15 éves története. Balatonfüred, 2007.
  • Mily közel. Határon túli magyar költők antológiája. Magyar Napló Kiadó Kft., 2007.
  • Hosszúfény. Határon túli magyar írók antológiája, Magvető, 2008.
  • Irodalom_12, Kronika Nova, 2008.
  • Szép versek 2009, Magvető, Bp, 2009.
  • Magyar Badar. Syllabux, Budapest, 2011.

/a jegyzéket 2011 óta nem frissítem/

virtuális könyv – bdk | internet és irodalom, gutenberg és neumanm

Kő és árnyék: új projektum

Kö és árnyék - projektumVerseim eddig legátfogóbb válogatása nem kerül kereskedelmi forgalomba: a furcsa kiadói konstrukció révén csupán kárpátaljai könyvtárakba és néhány helyi intézményhez jutnak/jutottak el példányai. Így lehetetlenné vált a magyar nyelvterület egésze előtti megmérettetés, és igazából szakmai visszajelzésekre sem számíthatok. Könyvemet éppen abba a szellemi rezervátumba zárták bele, amelyből évtizedek óta szabadulni igyekszem, s amelyből ki-kitörve váltottam ki nem egy helybéli írótársam rosszallását. A kötet címadó versében a kő ráhull az árnyékára, de könyvemmel mintha fordítva történne: félő, hogy az ismeretlenség egyre sűrűbb árnya telepszik rá. Ki kell hát szabadítanom valahogy.

Új projektumot indítok: publikálom és nyilvános disputára bocsájtom a kő és árnyék közül szabaduló verseket. Hetente egyet-kettőt-hármat. Amíg a készlet tart.

Olvasóimat arra kérem, hogy tekintsék a kezdeményezést egy hosszú távú virtuális író-olvasó találkozónak. Olyan irodalmi estek-délutánok-matinék sorozatának, amikor is a szerző felolvas egyet a versei közül – majd hátradől székében, kortyol egyet az eléje készített italból – és várja a reagálásokat, kérdéseket. Bírálatot, kritikát inkább, mert jól tudja, hogy abból többet tanulhat.

Bizonyára lesznek csendes esték, amikor senki sem szólal meg, de talán kialakulnak értelmes viták is. Az lenne jó, ha nem csupán az egyes versekről, és nem is csak a költészet, az irodalom, a művészet dolgairól váltanánk szót, hanem mindarról, ami a gondolkodó és érző embert foglalkoztatja. Mindez legyen élményszerű és problémafelvető. Ha lehet, ne locsogjunk. Adjuk meg magunknak az érdemi megszólalás esélyét, rangját, örömét. Miközben, persze: mindenki szabadon mondhatja a magáét.

A Kő és árnyék kötetben  fordított időrend szerint sorakoznak az 1978 és 2011 között írt versem közül azok, amelyeket a válogatás idején a legjobbaknak, legfontosabbaknak gondoltam. Ezt a sorrendet követem itt is, így talán nem csupán magukról a versekről derülhet ki ez-az, hanem arról is, mit tartott aktuális ítéletem közlésre érdemesnek.

Arra számítok, hogy a blogszerű, kommentelhető megjelenés a világháló új kontextusába helyezheti írásaimat, így talán számomra is váratlan jelentésekkel bővülhet.

*

A könyvborítótól jobbra alább látható sávban bővül heti néhány alkalommal a már közölt versek listája.

A versek oldalán Facebook-hozzászólásra és hagyományos kommentelésre egyaránt mód van.

A moderálás jogával csak szélsőséges esetekben kívánok élni.

Akik feliratkoznának a a projekt RSS FEED értesítéseire, ezt az oldalt mentsék könyvjelzőbe:

K&Á frissek

Kö és árnyék
Balla D. Károly Kő és árnyék projektuma

Bezártak a rezervátumba, amelyből 20 éve szabadulni igyekszem. Új könyvem nem kerül bolti forgalomba, ezért verseit egyesével közzéteszem és vitára bocsátom. // Versek a 1878-2011 közötti időszakból. Ungvár, Kárpáti Kiadó, 2012. –  BDK, költészet, könyv, verseskönyv, verseskötet, versgyűjtemény, válogatott versek / irodalmi projektum, interakció


 

A világarchívum felé: online létezés, digitális univerzum

A Gutenberg-galaxis porladásra ítélt darabjai a digitális világ fényében újra felragyognak… Mámorító érzés ehhez a világhoz csatlakozni, gyarapításában részt venni, sajátosságait művészi tartalommal társítani. Az önkifejezésnek és a világ értelmezésének soha nem tapasztalt távlatai nyílnak meg ezáltal. Ezekkel okosan élni: lehet-e szebb kihívás XXI. századi író számára?

Bár az ágazat fejlődése az elmúlt évtizedben elképesztő méreteket öltött, mégis, a digitális technológia, a világháló és az online létezés térhódításának még csak a legelején járunk.

digitalis_gutenbergAbban az átmeneti időszakban élünk, amikor még egymás mellett léteznek és működnek az internet előtti és utáni eszközök, médiumok, s amikor mi még mindkettőhöz igazodunk. Még vannak hagyományos, papírra nyomtatott újságok , de egyre többen már az internetről szedik le a friss híreket. Még könyvet veszünk ajándékba és oly sokan még meghatódva áradoznak a papír tapintásáról és a nyomdafesték szagáról, de egészen bizonyos, hogy rövidesen teljesen áttérünk az egyre kényelmesebb és alkalmasabb digitális eszközökre: az e-könyvek és az e-book-olvasók robbanásszerű elterjedésével olvasási szokásaink is szükségszerűen megváltoznak. (A könyv tapintására és „illatára” való hivatkozások egyébként mindig megmosolyogtatnak. Kicsit olyan ez, mintha a szalmazsákot és a petróleumlámpát sírnánk vissza: micsoda érintés, micsoda illatok… holott nyilvánvaló, a könyv tapintása és jellegzetes szaga nem önmagában kellemes, hanem csupáncsak azért, mert szép emlékek, kellemes élmények kapcsolódnak hozzá. Ha a könyvben nem lenne szöveg, ellenben rendszeresen sivító hangot adna, amikor közeledünk hozzá, akkor nem vágynánk sem a papír érintésére, sem a nyomdafesték kipárolgására. De mert élvezetes olvasmányok kapcsolódnak az adott faktorokhoz, ezért magukat a tényezőket képzeljük kellemesnek.)

A nyomtatottal szemben a digitális szöveg olyan tulajdonságok sokaságával rendelkezik, amelyek révén jóval alkalmasabb a felhasználásra. A digitális textus nem csupán megjeleníthető és olvasható a legkülönfélébb formátumokban és eszközökkel, hanem másolható és szükség esetén szerkeszthető, más adathordozóra vihető, ellátható jegyzetekkel, lehet benne keresni, egyre jobb minőségben fel is lehet olvastatni – de világhálós közzététele sem jelent problémát. Ha mégis papíron jelenítenénk meg, bármikor igen egyszerűen ki lehet nyomtatni, míg a nyomtatott szöveg digitalizálása sokkal bonyolultabb folyamat.

Nem alaptalan a feltevés, hogy az emberiség problémáink egy része (energiahiány, környezeti ártalmak) is az új technológiák réven fog megoldódni: gondoljunk arra, mennyi papírt lehet megtakarítani és ezen a réven hány esőerdőt megóvni a digitális technikákra való áttéréssel, a könyvnyomtatáshoz szükséges festékanyagok és egyéb kémszerek környezetszennyező hatásáról már nem is szólva. Habár igaz: a digitális eszközök összességének és magának az internetnek a működtetéséhez igen sok villamos energiára van szükség, ám az információ terjesztésének ez a módja mégis sokkal takarékosabb. Egy országos napilap nagy példányszámban történő előállításához és az előfizetőkhöz való eljuttatásához mennyi nyersanyagra, hány eszközre, gépre, járműre, mennyi üzemanyagra és mekkora emberi munkára van szükség! Aztán a tetemes energia- és munkamennyiséget felemésztő napilap 24 óra leforgása alatt teljesen értéktelen kacattá válik és elhelyezése, megsemmisítése vagy újrahasznosítása újra energiát és munkát igényel.

A voltaképpeni információs forradalom még csak most van kibontakozóban, az új és újabb vívmányok még az eddigieknél is jobban meg fogják változtatni az életünket. Látom a kort, amikor a könyvtárak már csak múzeumokként működnek és a szülők elviszik gyerekeiket a hűvös falak közé, hogy a legtermészetesebben használt e-könyv-olvasók után végre meglássák azt, amit dédapáik nemzedéke még szentségként tisztelt: a nyomtatott könyvet. Rácsodálkoznak majd, mint ahogy mi képedünk el a kézzel évekig másolt súlyos kódexek láttán.

Ők már egy más kor gyermekei lesznek, és életmódjuk talán az emberiség fejlődésben is új korszakot jelöl. Információikat kizárólag az internetről szerzik be, a hálón bonyolítják minden személyes és munkahelyi ügyintézésüket. Életük egy jelentős részét bekötve, becsatlakozva töltik. A nevük ez lesz: Homo Online.

Én még nem tartok itt, de eléggé aktívan hódolok az online publikálás szenvedélyének. Leginkább azért, mert a világhálón minden mű új kontextusba kerül, pótlólagos mellékjelentések ragadnak rá, egészen újfajta közegbe olvasódik bele. Az irodalmi alkotás internetes információvá lesz, elérhetősége korlátlanná, felhasználhatósága sokrétűvé válik. A mű teljesen kiszakad a szerzői, kiadói, terjesztői korlátok közül, elveszti a lokalitás megtartó, de egyben korlátozó jellegét, helyette megnyílik előtte az a nagyszerű perspektíva, hogy a virtuális univerzum részévé váljon.

Ezen túl a Neumann-univerzumnak van egy hihetetlenül nagy előnye a Gutenberg-galaxissal szemben: hogy nem elszigetelt, egyesével fellelhető és sokak számára meglátogathatatlan bolygókból áll, hanem minden pillanatban mindenki számára a teljesség azonnali elérését kínálja.

Mámorító érzés ehhez a világhoz csatlakozni, gyarapításában részt venni, sajátosságait művészi tartalommal társítani. Az önkifejezésnek és a világ értelmezésének soha nem tapasztalt távlatai nyílnak meg ezáltal. Ezekkel okosan élni: lehet-e szebb kihívás XXI. századi író számára?

Az okosan élés egyik lehetősége a blog. Az a körülmény, hogy egy jegyzet szinte megszületése pillanatában a nagy nyilvánosság elé kerül, pótlólagos tulajdonságokkal ruházza fel: az itt és most intenzív konkrétsága külön felhajtó erőt biztosít számára. További dimenziót nyit a visszajelzés, a rapid olvasói reagálás lehetősége, amely új kommunikációs csatornákat aktivizál.

Jó esetben ezek a körülmények és „online-hozadékok” egészséges mértékben hozzájárulnak annak a bizonyos kontextusnak a létrejöttéhez, amelyben maga a jegyzet, a szerzői közlés kiegészítő jelentéstartalmakat integrálhat magába. Ugyanilyen hasznos lehet az is, ha polémia, érdemi eszmecsere alakul ki, ha megfogalmazódik az ellenérveknek az eredeti közléssel összevethető súlyú rendszere. Ilyesmi persze ritkán történik: sok a sekélyesség, gyakran csak egy vigyori piktogram a reagálás. De az én bloggeri praxisomban olyan is előfordult, hogy a Fermi-paradoxonról írt jegyzetemet száznál több hozzászólás követte.

A blog tehát amellett, hogy tartalomközlési eljárás és hosszú távra szóló megbízható szövegrögzítés (évtizedre visszamenően minden visszakereshető!), amellett kiemelt a dinamikus jellege: én mindig is egyfajta folyamatos író-olvasó találkozónak tekintettem, olyan helyzetnek, amikor az alkotó minden egyes megnyilvánulása azonnali megbeszélésre kerülhet. Jó esetben a blogírónak kialakul a törzsközönsége, a felek egymásra szoknak, alig várják, hogy szóba elegyedhessenek egymással. Ez rám ösztönzőleg hat.

Nagyszerű élményem megfigyelni, hogy a cyberpók hogyan szövi egyre nagyobbra és sűrűbbre a hálóját és hogyan köt be mindnyájunkat. A számítógép már alig különlegesebb, mint pár évtizede a televízió: beköltözött minden háztartásba. Illetve hát, mint ezt az előrejelzések is sejtetik, könnyen meglehet, kisvártatva a TV meg a számítógép meg a házimozi meg a videotelefon mind egy dobozban lesz és jószerével azt sem tudjuk majd, melyik adatfolyam melyik csatornán jut hozzánk. A lényeg az, hogy az egymás közti kommunikáció lehetősége mellett a világ legeldugottabb pontján élők is részesüljenek ennek a technikai vívmánynak az előnyeiből, szabadon használhassák, minden információhoz hozzájussanak, és ha erre van igényük, maguk is bármit közölhessenek a világgal.

Fontos jellegzetessége továbbá az internetnek, hogy a legtágabb lehetőséget biztosítja az összehasonlításra, az egymásnak ellentmondó közlések ütköztetésére – és arra is, hogy ha választunk, ha elfogadunk vagy ha tagadunk, azaz ha döntünk valamiben, akkor ez a döntés valóban a sajátunk legyen.

A korlátlan információáramoltatás mellett az internet legfőbb hozadéka az lehet, ha igazi világarchívummá válik. Segítségével hamarosan elérhetővé lesz mindaz a tudásanyag, amit az emberiség évezredeken át felhalmozott, azaz böngészhetővé, kereshetővé, letölthetővé válik az összes múzeum, könyvtár, levéltár, ilyen-olyan téka szövegi, képi és akusztikai anyaga, minden művészi és tudományos hagyaték – beleértve a teljes Gutemberg-galaxist, amelynek porladásra ítélt darabjai a digitális világ fényben újra felragyoghatnak.

Fiatalsága ellenére (ha összehasonlítjuk civilizációnk életkorával) az internet már így is óriási hasznos adatmennyiséget halmozott fel, csak idő kérdése, hogy felölelje a teljes emberi tudásanyagot, s ezzel az ismeretek globális és egyetemes tárházává váljon.

Igaz, zavartalan használatához, az információk ezer dimenziós labirintusában való eligazodáshoz az is szükséges, hogy az internet strukturáltabbá váljon. A végcél az úgynevezett szemantikus háló létrejötte, amely fogalmi rendszerek aprólékosan felépített hierarchiájában helyezi el és teszi kereshetővé-elérhetővé a tartalmakat. A szemantikus web még félig-meddig utópia, ám ahogy létrejöttek a roppant hasznos tematikus linkgyűjtemények és ahogy a keresőmotorok egyre alkalmasabbá váltak arra, hogy szinte mindent megtaláljanak, úgy fog felépülni a nagy online világkatalógus és úgy válnak a keresőalgoritmusok valóban intelligenssé, azaz képessé arra, hogy a bármilyen módon megfogalmazott kérdéseink nyomán a valódi választ adó tartalmakhoz elvezessenek. A neten felhalmozott tartalmak végül szerves egységet alkotó roppant egésszé fognak összeállni. Az lesz az igazi Neumann-univerzum, amelyhez mindenki a saját igényeinek legmegfelelőbb módon és mértékben férhet hozzá. Egyetemessége és hatalmassága ellenére ez lesz a tudás demokratizálódásának legpompásabb vívmánya.

Ennél utópisztikusabb reményem, hogy az internet közönsége előbb-utóbb felnő a technológia nagyszerűségéhez. Hogy a szenny terjesztése egy határon nem megy túl, hogy a rosszindulat alábbhagy, hogy a bunkóság lokalizálódik. Hogy az online generációk netpolgára magas erkölcsiségű, segítőkész, toleráns, művelt ember lesz, aki nem rombolásra, nem alantas, hanem hasznos és teremtő dolgokra használja az emberiségnek ezt a korszakos vívmányát.


Gutenberg Galaxis, Neumann-univerzum, online létezés

Az irodalmi mű világhálós információvá válik, a szemantikus web révén az internet világarchívummá nő.  Neumann-univerzum: az emberi tudás új minőségű távlata. – Internet, világháló, online publikálás, könyv, könyvnyomtatás, digitális szöveg, Gutenberg-galaxis, Neumann-univerzum, szemantikus háló, online generációk, világarchívum