Első alkalommal szerepel versem ly nélkül – könyvben. Önéletrajzom már jelent meg így az Önlexikonban, el-ipszilon nélküli online publikációim is szaporodnak (verseim a Literán), de könyvbe verssel most kerültem így először. A kiadvány szép, különleges: a Poket Zsebkönyvek sorában jelent meg a költészet napjára A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. versantológia. Címét a szerkesztők Juhász Ferenctől kölcsönözték, száznál több szerző szerepel benne, főként az elmúlt száz évben keletkezett egy-egy verssel. Kortárs szerzők is bőven. Öröm köztük lenni.
Egy éven keresztül gyűjtöttünk verseket barátainktól, színházcsinálóktól, költőktől, íróktól, tudósoktól és papoktól aszerint, hogy mely versek voltak legnagyobb hatással az életükre. Így alakult ki a POKET versantológiák ezen első kötete, amely remélem, hogy sokunk állandó, közös társa lehet a megérkezésben. Komor válogatásnak tűnhet, de azt hiszem ki fogjuk hallani, hogy „a nemben, amit a vers üvölt, rejtett igen suhan.”
1989-es Fehér keretben c. versem szerepel benne, amejben – ez is először történt így, visszamenőlegesen – pontos j-re változtattam minden ly-t. Nem épp a tavaszi zöldellést ünneplő vers, ahogy a fekete kötetbe, úgy a télikabát sötét zsebébe való inkább.
Balla D. Károj *
Fehér keretben
A táj. A hallgatás, ahogy megyünk.
Szavak mögöttünk láthatatlan láncon.
Kimondtuk? Nem? Talán csak bentről szól
az értelmét veszítő égi szózat.
Megállunk. Hallgatunk. Ki tudja már,
felelni most mijen kérdésre kéne,
és volt-e itt kérdés egyáltalán?
Mint ittfelejtett néma eszkimók a lék
felett, úgy állunk – míg a jégbe fagy
ideg, szigony; s a háló peng. – A táj,
s a zajtalan idő, ahogy befon
a téli fénybe. Hó és jég. Fagyos
magányok égetése. Léghiány.
És hallgatás fehér keretben – táj.
* A szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont, nevét is pontos j-vel írja