Sokadik ősz

Balla D. Károly

Sokadik ősz

Szobádban fény, de árnyék nem vetül.
Kontúrtalan a rezge pillanat,
s a füst csomóba gyűlik legfelül
a frissen festett mennyezet alatt.

Egy könyv a régi helyét megleli,
de polcra nem talál a kerge múlt,
csillár körül keringhet reggelig,
röptére pók les mozdulatlanul.

Bent húr szakad, s a bűnre kész morál
magát feszíti túl az ablakon,
hol nincsen hit, s a ráérős halál
ólálkodik, mint tiltott alkalom.

Ily képeket rak össze bűvös őszöd –
de nem hiszed már úgy, mint legelőször.


 a Kő és árnyék versei

Facebook hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük