Istenszeder

Balla D. Károly

Istenszeder

Mikor a fény a színre rávetül
egy költő fenn a versét buzgón mondja
s akár a részeg bódulat bolondja
elhinni kész, hogy ő van legfelül

pedig a porba isten szenderül
itt lenn, szívében hitre szívott spongya
s amíg forog a gyűrt idő korongja
tövisbokorra vérek szedre ül

leszedni onnan költő sem merész
hát egyre késik így a nagy szüret
de jön Noé, a kényszertengerész

kíséri útját révült szürkület
szedi az istenszedret, várja mentett had
s a színen fenn a költő versébe harap



Facebook hozzászólások:

2 hozzászólás a(z) Istenszeder bejegyzéshez

  1. Balázs György mondta:

    Kedves Károly!
    Nem vagyok értő, meg sem próbálnám soronként elemezni versedet. A hangulata tetszik, a képek, amiket felidéz. Ha jól értem mégis, költői szerep/magatartás, önvizsgálat, önmarcangolás a legfelül levés és a versbe harapás között, legalábbis nekem ez jutott eszembe.
    Barátsággal, ahogyan más írásod is olvasgatom időnként: Balázs Gyuri

  2. bdk mondta:

    Kedves Gyuri, nagyon köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.