Szerszám és számszer

Balla D. Károly

Szerszám és számszer

film-szinopszis

Magyar falu a határ ukrán oldalán. A főúton mozdulatlan kamionok végeláthatatlan sora. Az út menti árokban térdig érő szemét. A ki-kiszálló sofőröket árusok veszik körbe, ételt, italt, ismeretlen eredetű portékákat kínálnak a hosszú veszteglésben elcsigázott nagytestű férfiaknak. Egy-egy kurva is végigsétál a sor mellett. Varjak keringenek a sivár táj felett. Gyereksereg futkos a kátyús utcákon, várják a havazást, a Karácsonyt.

Mióta bezárt a gépgyár a városban, hősünk alkalmi munkákból él. Tanítónő felesége alig keres valamit az iskolában, ő meg el-elszegődik odaátra napszámosnak, idénymunkásnak. Mások valutáznak, piacról piacra járva adnak-vesznek szinte bármit. A legtöbben benzin- és cigarettacsempészésre szakosodtak. Hősünk inkább azt szeretné, ha a kis műhelyében végzett munkájával kereshetne elég pénzt. De a jó munka sok időt igényel, a bevétel aránytalanul kicsit. Nagyon büszke a szerszámaira, gépeire. Pár féltett darabot lakatos nagybátyától örökölt, de a többséget maga szerezte. Kevés akad, amit üzletben vásárolt: többségüket cserélte vagy munkadíjul kapta üzemképtelen állapotban, aztán megjavította. De a legtöbbet maga készítette a gépgyárból hazalopott alkatrészekből. Bármit szétszed, összerak, megjavít, átalakít, meghegeszt, kiesztergál. A falu összes karácsonyfáját éppen mostanában állítják majd az ő összecsukható háromlábú szerkentyűibe.

Legszívesebben szúró- és vágófegyvereket készít. Metszőkései, rugós bicskái, szaru markolatú tőrei, szíjra akasztható szekercéi, díszes bőrtokos vadászkései keresett portékák a kamionsofőrök körében.  Számszeríjáért  200 dollárt ígértek, ebből két hónapig élhetnének, de nem tud megválni tőle. Megtartja magának. Arra számít, szüksége lehet rá.

Elvira nem sokra becsüli az íjat. Valahányszor férje elutazik, vadászpuskát készít ágya mellé éjszakára. Ért hozzá, vadász apja megtanította a használatára. Ezzel a puskával lövi le megveszett kutyájukat is. Amikor ráemeli a fegyvert az állatra, a műhelyéből éppen kilépő férje azt hiszi, őrá céloz. Megtörténhetne ez is, a nő eléggé hisztériás az utóbbi időben. Talán mert betegségeit már senki nem veszi komolyan. A negatív leletekkel szembesülve le kell mondania a méhrákról. Most az orvosi könyveket bújva nyombélfekélyre specializálja magát, de ezt nem tartja elég komolynak. Ha megnevezi a betegségét, mindig hozzáteszi, hogy a férje pedig alkoholista.

Szó se róla, hősünk sokat törkölyözik a szomszéd Dezskével, aki majd minden este átcammog a műhelyébe az üvegcséjével. Az italozóba is el-eljár, a falubeliek pedig, ha megbütyköl nekik valamit, legtöbbször savanykás házi borral hálálják meg szívességét. Ilyenkor előbb ezt isszák meg a szomszéddal, a törkölyt félreteszik ínségesebb napokra. Egyszer egész havi napszámos-keresetét is elmulatta egyetlen este alatt a fővárosban. Nem tudott ellenállni a fényeknek, drága italoknak, bárpultnál ülő hosszú combú nőknek. Ezt választotta a húgyszagú vonat helyett, amely visszavitte volna Elvirához.  Csak másnap indult haza, maradék pénzén üveg whiskyt vett Dezskének, rúgjanak be egyszer az életben valami nemesebbtől.

Elvira addig rágja a fülét, míg ráveszi, hogy elmenjen vele az orvoshoz és megnézese magát. A doki rövid vizsgálat után azt kérdezi: hozzájárul-e, hogy hipnózis alá vesse. Hazafelé hiába faggatja Elvirát, miről beszélt ő a hipnózisban, a nő csak legyint: sokkal nagyobb a baj, mint gondolta.

A főúton szünet nélkül dübörögnek a meg-meginduló kamionok a határállomás felé. Hideg van, álló helyzetben is járatják a motort, hogy meg ne fagyjanak fülkéikben. A kipufogógáz nem csak az utat, az egész házsort ködbe burkolja. A bűz beeszi magát a falakba, ruhákba, ágyneműbe. Amibe pedig beette magát, abból soha többé nem lehet kiszellőztetni.

Kamionosok és helybéliek egyfajta szimbiózisban élnek. A rendszeresen ezen az útvonalon járó sofőröknek kialakulnak a helybéli kapcsolataik: tudják, hová zörgethetnek be vízért, hol kapnak meleg ételt és hol használhatják a vécét, fürdőszobát. Fizetnek a szolgáltatásért, mindenki jól jár.

De a hisztériás Elvira felrúgja a rendet. Mikor egy kamionos túl hosszan pöfögteti monstrumát ablakuk alatt, majd házuk elé üríti hamutartóját, és még üres flakonját is benyújtja friss vízért, az asszony kiborul, nekiesik a behemót férfinak, csúnyán belemar arcába. Szerencsére éppen meglódul a kamionsor, de a vérző képű  megfenyegeti: jön ő még erre, kész a grafikon, legközelebb rájuk gyújtja a házat. Elvira azóta alszik puskával. Férje ezért tartja meg a számszeríjat. Nem tudja, a kamionos ismétlődő érkezéseitől fél-e jobban, vagy attól, Elvira egyszer lelövi az idegent, mint a veszett kutyájukat. Aki nem ismeri a grafikont, állandó készenlétben és rettegésben él.

Hősünk fejében, mióta az orvosnál jártak, különös történetek, emlék- és fantáziaképek futnak. Újra és újra átéli azt, amikor Elvira a kutyára emelte a puskát, vagy amikor a fővárosi fényei elvarázsolták, vagy amikor Dezske részegen beindította a fűrészgépet a műhelyében és kis híján levágta a karját. Mintha állandósult volna hipnózis. Ráadásul mindig másnak látja önmagát. Hiába történik pontosan az, ami megtörtént – ő mindig valaki más ebben a történésben. Bármelyik alteregójával örömest cserélne, bárki sokkal szívesebben lenne, semmint Elvira férje, Dezske szomszédja, veszett kutya gazdája, bűzös vonat utasa, grafikonok kiszolgáltatottja.

Épp a műhelyében valahová a szerszámok alá Dezske számára elrejtett whiskysüveget keresi, amikor meghallja az ordítozást. Megérkezett a kamion rettentő ura, grafikon szerint. Káromkodik, fenyegetőzik, koszos rongyokat dob az udvarba, csavarkulccsal döngeti és lehugyozza a vaskaput, a hűsünk készítette kerítés kis lándzsáira üres flakonokat szúr. Mikor a postaládába sötét olajat önt és hadonászni kezd az öngyújtójával, Elvira megjelenik a tornácon a puskával. Férje meg akarja előzni, felkapja a számszeríjat, kirúgja a műhely ajtaját, céloz.

Soha többé nem fogja megtudni, mi az, ami valójában megtörtént és mi zajlott le a fejében. Mint ahogy azt sem, vele esett-e meg mindez vagy valaki mással, azzal az ismeretlen férfival, akiről Elvira ábrándozik egy szakkönyv Regresszív hipnózis című fejezetét olvasva.


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.