Tárt ajtó előtt

Balla D. Károly

Tárt ajtó előtt

A félelem mit árthat már neked?
A válladról letépve rég a bátrak
viharkabátja. Egyik zsebéből átrak
a másikba a sors. Torkod reked,

és nem mondasz több hőstörténetet.
Lódulj előre: nem maradt más hátra.
A jegyszedő is sarkáig kitárta
a végjátékok ajtaját neked.

Mit árthat innen már a reszketés?
Ne tartson vissza jótékony küszöb.
Felvette bérét rég az alkuszod.

Remegd csak végig ezt az átkelést,
és azt se röstelld, hogyha botlanál.
Ki túl fogad, az biztos lábon áll.


a Kő és árnyék versei

Facebook hozzászólások:

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.