Imitált pánik

Balla D. Károly

Imitált pánik

Úgy tettem, mintha futnék, nyomomban veszett farkasokkal.
A halálfagott érintése megvéd az átoktól, ha előre köszönsz
a kikapcsolt áramfejlesztőnek – intett egy békés járókelő.
Visszanézned nem kell többé – nyugtatott az ordasokra ugató hold.

Nyissa ki a kaput, kérem, készen állok arra, hogy világító doboz legyek –
de a távolság nyugalmát nem zavarhatta meg könyörgésem.
Amíg hűvös jégtáblák tükrözik leheletedet, nem eshet bántódásod –
bátorított a mindig rendelkezésemre álló időzavar.

Még mindig úgy akarsz tenni, mintha futnál, nyomodban farkasokkal?
– kérdezte Egyéletemegyhalálom, és belefútt a trombitába. Ledőltem.
Ez csak imitált pánik! – mondott le rólam Kassák dinamója
és az anyafarkas betakart egy foszló tollú, dohos angyalszárnnyal.

(2014)