Porig alázva

Balla D. Károly

Porig alázva

csak egyszer fordul termőre az érdem
csak egyszer játszik önhalált a vágy
hiába kérnéd később, csúszhatsz térden
a higgadt érv se adja már alább

csak egyszer eshet meg a végső vétek
csak egyszer halmoz szerszámot a cél
nem vethetsz gátat semmiféle vésznek
nyakadra vár a metszett pengeél

tenyérre egyszer vesz a kapzsi isten
csak egyszer mondja el a szörnyű tant
de homlokodra írva semmi sincsen
és együttérzést senki nem mutat

csak egyszer léphetsz be a tiltott házba
kijönni nem tudsz, csak porig alázva


A burokbahalt

Balla D. Károly

A burokbahalt

Akadhat még, mi függelembe ránt,
vagy végleges a kívülállás kérge?
Magadra vetted autonóm ruhád
és nincsen mez, hogy elcserélnéd érte?

Most azt hiszed, hogy semmi sincs alant
és nincsen fent és körbe-körbe sincsen
erő, mi egyszer torkodon ragad
és nexusával ver nehéz bilincsbe?

A könnyű látszat súlya rád tapad,
hiába csábít fények léhasága,
szorongsz a röpke kényszerek alatt,
azért is minden áron kívül állva.

A szűk burok már bőrödhöz tapad
    –  szabaddá ekként börtönzöd magad.


Hétfő

Balla D. Károly

Hétfő

adódhat úgy
ahogy eddig nem adódott még
a sarkon a félkezű élet kéreget
markában napnyi hasztalan haladék

elmúlt a tél és lassan a vasárnap
alig is érzed hogy Júdás-ajkad egyre fáj
jönnek már jönnek a réten a virágok
bús barkaág lepkéket koordinál

nyiss teret nyiss és
mondd csak mondd hogy kit szeretsz
kövekre száll a nap
míg az est magának megszerez

és már kondul is az éj
sírvájók csinos vermet ásnak
a holnapi halottnak
– vagy itt van már ideje a feltámadásnak?

húsvét hétfőjén konokul
hallgatnak a végső harsonák
fejünkbe vér tolul
mert hogy Ő feltámadott
        most már mind aszongyák

Megjelent: Vigilia, 1998/4.


Észre sem veszed

Balla D. Károly

Észre sem veszed

esélyed sincsen arra, elszakadj
ezer kötéssel visszafog a képzet
hogy erdeidben kristály víz fakad
és fáid hagyni lenne szörnyű vétek

pedig a víz már megadta magát
és halkan vár a biztos poshadásra
kegyetlen féreg rágja szét a fát
– ki józan, nincsen már itt maradása

de téged részeggé tesz még a táj
hiszel a mézes-mázos jóslatokban
hogy mostohád majd friss ebéddel vár
és édesednél sem szerethet jobban

így észre sem veszed, hogy éhezel
s a romlott vízben oldott vész visz el


Beviteli ezüst tükrök

Balla D. Károly

tisztelt mindenhatóság

ezúton érdeklődöm a fordított gravitáció iránt
hogy a beviteli ezüst tükrök mért és hogyan
és hogy a ledek fénye alatt okos hogy legyek

ha a kihalt pályaudvar most is éppolyan

a tiltott energiaszintek polcai közül most
vajon melyikre tegyem vissza az ószövetséget
és kit fognak itt kérdőjelre vonni hamarost
ha a meztelen talp hűs parazsat éget

jaj hogyan igazodjam el a spirális kupola
spirituálisan légmentes ében térközében
ha kicsorbult elmémhez hozzábutul a
nincstelen meztelencsiga-szégyen

s bűneim hol tárja fel a kegy oltárja
ha nem tudom hogy ősrobbanást játszva
mit főz az olajgőzös fritőz idült
sarlatánja
ha épp nem vetül rá fővilágosító pászma

izzásba mártott sárga partok szélén állok
nézem ahogy beáll a színre a gyorsvonat
senki nem reágál arra hogy szent az álnok
és hogy az isten se kéri gyors megváltásomat

tavasszal kihajtanak majd az éghajlatok
és valóra válik minden bolond futó ámok
de kardéletekről nem feslik le a kajla tok
hősi dalt ha vigyázzban skandálltok

így hát inkább tisztelettel érdeklődöm
s ha megtudom majd felkiáltok aszta
beviteli ezüst tükrök törnek szét a földön
kis vakond visítja sic itur ad astra


Maradjon minden rendezetlen

Balla D. Károly

Maradjon minden

csak hadd maradjon minden rendezetlen
magává vesszen minden kicsi rész
az őskáosznál mi ragyoghat szebben
a jót ígéri az, mi nincsen kész

és hadd legyen csak veszve kóbor lelked
ha úton vagy, a honvágy nem emészt
akad majd úgyis pap, ki végül felken
mikor az ősök színterére lépsz

kerüljenek el addig mord szabályok
ahol vagy éppen, ott legyen a ház
csak annyi légy, mit bőröd elhatárol
csak hús és vér, és csontból gyönge váz

és hadd maradjon minden szerteszét
– a káosz messze tévedt rendje szép


Át a forradáson

Balla D. Károly

Át a forradáson

Ilyenkor fordul át a tér veled,
és mintha régi filmek vége lenne,
fehérbe tűnik, sistereg a seb,
amint eléri fények élesebbje.

Belépnél már a porral terhes helyre,
de áldozatod folyton kint reked,
s te visszafordulsz érte folyton s egyre,
amíg csak rá nem megy az életed.

Külön vagy te és már külön a bélyeg.
Ha tested fogy, a stigma megmarad,
s ha üdvözítő ég borul fölébed,
feltépett sebbel váltod meg magad.

Ilyenkor fordul át a tér veled,
s a húsról fénylőn sercen le a heg.


Hűs fehérek fénye

Balla D. Károly

Váltónál

Ha szállni kezd a válladra a hó,
ne kérdezd, szükség mért is van a télre.
Csak hasson át a hűs fehérek fénye –
és álmot láss, ha szól az altató.

És ébredj fel, ha arcod csípi jég,
felelj rá bölcsen égi jóslatokra.
Csitítsd a lelked, túlontúl ha forrna –
és álmot láss, ha látni hagynak még.   

És megszüless, ha erre van igény,
és tégy csodát, hogy ámuljanak népek.
Fogadj magadba bűnt és minden vétket –
és álmot láss, ha megszűnik a fény.

Tiéd lehet az éjek nagykabátja,
míg álmodban a tél az évet váltja.


popov-kaptalan-utcaAlekszej Popov felvétle az ungvári Káptalan utca téli arcát mutatja

Hálaadás hóesésben

Balla D. Károly

Hálaadás hóesésben

alig egy percet álltam hóesésben
és méteres lett vállamon a szégyen
alig egy percet voltam túszul ejtve
és ki is vetett már az éden kertje
alig egy percig voltam bűnbe esve
és nem talál ki azóta keresne
alig egy percig tudtam vízen járni
és nem lehettem aztán már akárki
alig egy percre kaptak lencsevégre
és megérintett már a hír veszélye
alig egy percet voltam kirekesztve
és máris elkerült a fényes este
alig egy táncot jártam első bálon
és el is buktam már egy jogszabályon
alig egy percet vártam járdaszélen
és utcalányoké lettem egészen
alig egy percre vontak függelembe
és már örökre el volt veszve minden
alig egy percig jártam kanosszámat
és hideggel vert ki már a bánat
alig egy percre árult el a hívem
és fennakadtam már a lámpaíven

alig egy percem volt az életemre
tekintet nélkül hitre fajra nemre
és teljes percet kaptam szép halálra
hogy méltán hagyja el a számat hála


popov-ungvar-2015-tel

Alekszej Popov fotója Ungváron készült 2015. január 4-én. Káptalan (Kapitulna) utca, háttérben a görög katolikus katedrális

Ultrahang

Balla D. Károly

Ultrahang

Vibrált a monitor s megszólalt az Ultra hangja:
méhednek áldott gyümölcse lesz.
Irult-pirult Mária, pedig tudta. Már megvolt rég
a vizeletes terhességi teszt.

József fejét ingatta furcsán, igent s nemet intett,
bambán nézte, mit rajzol nője hasán a krém,
aztán a mozgó kúpban a kis ufót leste,
hogy csak torzszülött lesz-e vagy sátáni rém.

S mondá Gábriel, megvan minden szerve,
s hogy istenfia ő! – ez mindenkinek tetszett.
De Mária már látta, fia szűz testére majd
hogyan feszítik fel azt a kurva keresztet.