Balla D. Károly
Át a forradáson
Ilyenkor fordul át a tér veled,
és mintha régi filmek vége lenne,
fehérbe tűnik, sistereg a seb,
amint eléri fények élesebbje.
Belépnél már a porral terhes helyre,
de áldozatod folyton kint reked,
s te visszafordulsz érte folyton s egyre,
amíg csak rá nem megy az életed.
Külön vagy te és már külön a bélyeg.
Ha tested fogy, a stigma megmarad,
s ha üdvözítő ég borul fölébed,
feltépett sebbel váltod meg magad.
Ilyenkor fordul át a tér veled,
s a húsról fénylőn sercen le a heg.
Balla D. Károly
Váltónál
Ha szállni kezd a válladra a hó,
ne kérdezd, szükség mért is van a télre.
Csak hasson át a hűs fehérek fénye –
és álmot láss, ha szól az altató.
És ébredj fel, ha arcod csípi jég,
felelj rá bölcsen égi jóslatokra.
Csitítsd a lelked, túlontúl ha forrna –
és álmot láss, ha látni hagynak még.
És megszüless, ha erre van igény,
és tégy csodát, hogy ámuljanak népek.
Fogadj magadba bűnt és minden vétket –
és álmot láss, ha megszűnik a fény.
Tiéd lehet az éjek nagykabátja,
míg álmodban a tél az évet váltja.
Alekszej Popov felvétle az ungvári Káptalan utca téli arcát mutatja
Balla D. Károly
Hálaadás hóesésben
alig egy percet álltam hóesésben
és méteres lett vállamon a szégyen
alig egy percet voltam túszul ejtve
és ki is vetett már az éden kertje
alig egy percig voltam bűnbe esve
és nem talál ki azóta keresne
alig egy percig tudtam vízen járni
és nem lehettem aztán már akárki
alig egy percre kaptak lencsevégre
és megérintett már a hír veszélye
alig egy percet voltam kirekesztve
és máris elkerült a fényes este
alig egy táncot jártam első bálon
és el is buktam már egy jogszabályon
alig egy percet vártam járdaszélen
és utcalányoké lettem egészen
alig egy percre vontak függelembe
és már örökre el volt veszve minden
alig egy percig jártam kanosszámat
és hideggel vert ki már a bánat
alig egy percre árult el a hívem
és fennakadtam már a lámpaíven
alig egy percem volt az életemre
tekintet nélkül hitre fajra nemre
és teljes percet kaptam szép halálra
hogy méltán hagyja el a számat hála
Alekszej Popov fotója Ungváron készült 2015. január 4-én. Káptalan (Kapitulna) utca, háttérben a görög katolikus katedrális
Balla D. Károly
Hűvös rettenetben
A tél is megjön, úgy ám, Hátha-herceg,
hiába színlel őszt a kárhozat,
s hiába lennél ártatlan ezerszer:
a fagy már bűneidben válogat
és varjakat küld rád: kerengve szállnak,
köröznek fenn a háztetők felett,
fejedre hullnak le, akár a vádak,
sötétek, mint a lelkiismeret.
Hiába bókolsz hűvös rettenetben,
akár a végzet, károg rád a múlt.
Ma mégis lázadj fel a sorsod ellen,
ez egyszer hátha nem maradsz alul!
Emelnéd éppen öklöd nagy mohón,
de szállni kezd a válladra a hó.
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Merengtél őszön
merengtél őszön, elmúláson épp elégszer
miközben készült már a hegy mögött a fagy
és alkuvásba hányszor vitt a könnyű kényszer
hiába hitted, fennkölt elvek híve vagy
és újra itt az ünnepélyes színű évszak
de eltűnődni fényén nincsen már időd
mert ölni inkább tudnál most, a nyers erőszak
erélye győzne meg a törvények előtt
ám nincs, kit ölj, hiába vársz az áldozatra
kihalt a táj, üres a baljós nagyvilág
egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja
– őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Kihűlőben
mit rejthet még az őszidő karátja
mit zárhat jégbe érkezőn a fagy
és hol feneklik meg a lékelt bárka
ha minden érzés szárazzá apad
ha csak homályt lát már dioptriája
hová vetül az egyre tompább fény
és mindezekről mit mond majd a fáma
ha bűnre vált az egykor fess erény
nem szépít semmit meg a tűnt idő
csak ronthat minden elmúlt ékességen
nagy hősi lépteken a gaz kinő
mi tegnap volt az mára réges-régen
az őszidő már napról napra zordabb
a múlt fakul és egyre hűl a holnap
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Sokadik ősz
Szobádban fény, de árnyék nem vetül.
Kontúrtalan a rezge pillanat,
s a füst csomóba gyűlik legfelül
a frissen festett mennyezet alatt.
Egy könyv a régi helyét megleli,
de polcra nem talál a kerge múlt,
csillár körül keringhet reggelig,
röptére pók les mozdulatlanul.
Bent húr szakad, s a bűnre kész morál
magát feszíti túl az ablakon,
hol nincsen hit, s a ráérős halál
ólálkodik, mint tiltott alkalom.
Ily képeket rak össze bűvös őszöd –
de nem hiszed már úgy, mint legelőször.
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Felkavart avarban
vakon bolyong a felkavart avarban
fakóra kopva még időt perel
de készen áll hogy mindent hagyjon abba
– az erdőszélen múltja vesztegel
a rőzsét buzgón még gúlába rakja
de nem kelti már vágyát bármi fel
és elmosódik csendesen alakja
– a fényre nyálkás félhomály felel
parázson járni nincsen semmi kedve
bakancsos lába régen jéghideg
a fősodor csak buzgón hadd kerülje
jó lesz neki egy sikkes hendikep
– és ráérősen jambus-sort szaval
amíg elül a felkavart avar
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Őszi tor
E tompa őszben minden felragyoghat
és lábra kaphat bármi indulat,
a gyönge szél a jussodból kiforgat,
eső rak rád kis álnok kínokat.
E szürke ősznek minden zuga színes,
hiába száll az arcokra korom,
s habár a kincs a sorban állóké lesz,
neked is jut majd konc e bősz toron.
E csöndes ősznek minden sarka hangos,
a serlegekből felbugyog a gyász –
és zúgnak mind a félrevert harangok,
kezdődik már a víg halotti tánc.
Hiába mondanád, hogy mindez morbid.
Nem hallja meg, ki telt torokból ordít.
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Áraszály
hörög karámok közt a barmok száza
vetetlen ágyban pásztoruk henyél
tükör reped az átkozott szobában
és mennyre nyílik rá a házfedél
ilyenkor nincsen érv és nincsen hála
tüzel a nap az istenek egén
akár az érdem, illan el a pára
harang szól torzan, mint egy rézedény
e fülledt nyári emlék őszbe tévedt
mikor már pusztít mindenütt az ár
a barmokon beteljesül a végzet
folyó a pásztoruk levitte már
gyökérig váj a víz, időt sodor
és kedve, mint a sors, olyan komor
A kötet eddig közreadott versei: Kő és árnyék
Katt a borítóra
