Balla D. Károly
A rosszkor jött néző
Most érkezik az állványok alá.
Vállára halkan hullik rá a mész,
mint életére les a kínhalál.
Magát nyugtatja, nincsen semmi vész,
hisz szinte új még ünnepi kalapja –
de mégis marja bent a sanda félsz,
mikor az ajka sarkát megharapja
a meg-megingó állványok alatt.
És hull a mész, és fejfedője kajla,
és nem ragyoghat fenn a szende nap,
mert elrontva a múló emberélet,
mert elhavazva már a szép kalap:
a mész rakott rá rettenetes szégyent.
S mikorra jönne mentő virradat,
lejár a jegy, lejár a régi bérlet
az összecsukló ácsolat alatt.
Facebook hozzászólások:
Katt a borítóra
