Balla D. Károly
A legsúlyosabb
tapad a selymes húsa hozzád
ajkadra ég az édes-érdes szőr
a bolygókat most fények húzzák
át az égen, s mint éhes kaszkadőr
gyávák helyett szívod fel a mérget
édes kehelyben épp neked terem
lótuszvirágból szürcsölöd a mézet
hogy elboruljon ész és értelem
de bukjon fel a lázból tested
hogy lásd az égen bolygók csíkjait
s habár a másik vágya kerget
maradj egy percre néma-veszteg így
s csak akkor vond magadhoz újra
a lótusz gyilkos, édes hajlatát
ha pálmák dőltek rá az útra
és téged ért a legsúlyosabb ág
Facebook hozzászólások:
Katt a borítóra
