Az ijesztő

Balla D. Károly

Az ijesztő

Az érchegyen a mardosó hiányok
most termik meg a rettenet borát
a tőke közt egy tépett vándor áll ott
világgá űzött kegyvesztett barát

aki az írott üdvöt megtagadta
mikor szemébe mart a szent homok
inog a szőlőhegy nagyon alatta
s nem várják vissza már a templomok

elűzni varjat lenne legfőbb dolga
de társa lett a károgó sereg
és nem bánná ha űzetne pokolra
hitének bár csak perce lenne meg

a pillanat, az égbe reppenő
hol nincsen félsz és mardosó hiány
de mért is álljon ellen éppen ő
a félelemnek mint egy indián

fején a varjútollak fényes éke
most táncot jár a szőlőhegy felett
és azzal lesz a napnak szörnyű vége
hogy vért terem a hűvös rettenet