öröklött sérelmek száza nyom
kiűzött családból származom
megúsztam bűnüket szárazon
csábított csalóka vonzalom
főleg a rosszabbik oldalon
így kellett kereket oldanom
elbuktam rám küldött átkokon
mégis én álltam a várfokon
azóta vétkeim kárhozom
túl vagyok suttogott titkokon
nálam volt mindig a diktafon
mióta vétkeim iktatom
átestem egynéhány halálon
így kellett életem kivárnom
szép ez így jó ez így tillárom
Balla D. KárojAzt mondod, akár egy filmbe fagyott jégtánc,
ojan lassú a játszma ezen a télen.
Pedig attól álmodban még énekelhetsz,
hogy a csúszós csöndet tapintod ébren.
A cinkelt időre ne aggass díszes jelzőt,
az életed nem lesz ettől másnak kedves.
Tőmondat ez, szikár, lassú játék.
Csak a bűn lett most ennyire kenetteljes.
Lehetnél, ki nem voltál még, felnőtt –
csak add le már a bűvészköpenyed
a ruhatárban, ne árassza itt a dohszagot.
Jól forgass. Utolsó osztás. Te nyered.
Azt mondod, ojan ez a fennkölt játék,
akár friss húsok tánca zsúfolt jégveremben.
Egy jó szerepet kaphatsz majd egyszer ott,
ahol a kamasz álma most szerterebben.
Ez már a visszajátszás. Lassú tánc, lassú játszma.
Fagyott húsok a fényes bálteremben.
Táncol a tompor és a sóvár ágyék.
Gyilokmadár sem járja szebben.
Megjelent: Élet és Irodalom, 2019. október 18.
Megjegyzés a verspublikációhoz az ÉS-ben: Olvasóink megnyugtatására közöljük, nem hibát látnak: a szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont, és nevét is pontos j-vel írja. (A szerk.)
Balla D. KárojHa már nagyon ideges vagy amiatt,
hogy például az égési sérülést szenvedett nők
beszabadulhatnak virágoskertedbe,
akkor hivatkozz a csarnokvíz kiáramlására.
A heji nyelv minden nyelvi hejen alkalmas,
hogy oszd a napi áldást / szórd a napi átkot,
de például a létigét csak akkor hirdesd fennen,
ha tudni már: a hegyen szent állattá avatták
a gyilokmadarat. Ó, mi szép a felfedezés,
hogy például a szeretetzsarolás nyomai
a táncrend díszes kártyájával lefedhetők.
Legyen meg hát a távoltartók báli mulatsága.
De vigyázz, mert például a készenléti jelek
túl alacsonyan meredeznek nagy terveid
magasához mérve. Megoldás lehet, ha elhiteted,
mindez csak előtanulmány egy családregényhez.
Megjelent: Élet és Irodalom, 2019. október 18.
Megjegyzés a verspublikációhoz az ÉS-ben: Olvasóink megnyugtatására közöljük, nem hibát látnak: a szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont, és nevét is pontos j-vel írja. (A szerk.)
A gömb és a bogár közül választhatsz.
Vagy ihatsz még vodkát vizespohárból,
öledben ringatva a csecsszopó vágyat.
Felkerekedhetsz, vár egy másik hajlék.
Ahol kihallgatnak álmodban.
Figyelmeztetnek, nincs jogod hallgatni.
A múltad fojamatban van.
Vizsgálóid nem találnak mentséget
a fenséges otthon elhagyására.
Mi az, hogy kiűzetés?! Egy földrengés
hihetőbb lenne. Özönvíz?
Az később volt, nem? Igyekezz,
jön a szent ember a szent haraggal,
ne találjon itt, amikor az ég felborul,
mint részegek asztalán a csorba pohár.
Amíg aludtál, a fény megváltozott.
Ablakaid halottakhoz tartoznak,
mint lábnyomok a menekülő vadhoz.
Utad egyenesen vezet oda, ahol
a halál hibátlan gömbjében
egy izgatott bogár várja üdvözülését.
Megjelent: Litera, első közlés, 2019. márc. 30
Nem követhetem a vérbefagyott szarvasok nyomát,
amíg a tövisek verejtékeznek. Nagy gödröt vájok ott,
ahol az ismeretlen hús üszke leng az éjszakában.
A talált tárgyak osztáján kóbor lelkek osztoznak a koncon.
Afféle hangot adnak, akár egy behavazott vércse.
A keresés hasztalan, amit elejtesz, az elvész, semmisül.
És vándorolnak testről testre a hajléktalan lelkek,
amíg a műszak véget nem ér, vagy boncmesterek
meg nem szegik a maguk hamisította napiparancsot.
Az istenfia hiába élne hittel, nincs hitel a védelmi
pénzre, menti hát a bőrét, viszi nyolc napon túli
hét sérülését, mintha pár seb lehetne biztos menedéke.
A tanulatlan ösztön mindig feltárja
az elme káros mesterségét, és nagy nevetség lesz abból,
ha még cinkelt lap sem jut a horganyzott koporsóra.
Gyomrom tele van friss fűvel, mint a tundra,
és a fejem még mindig ott alszik az égő hídon.
Már szóltam a fenntartónak, sürgősen lépjen kapcsolatba velem.
Megjelent: Litera, első közlés, 2019. márc. 30
Szemből ajtó, oldalt ablak. Négy fal.
Plafon és padló. Ez egy szoba.
A szoba ajtajában épp az oktatód.
Azt hinnéd, most jött be.
Pedig épp kimegy hátrálva. Tanár által
van járva az ajtó. Tanult ajtó ez.
Tanult vagy magad is. Időben kelsz,
fekszel. Ismered az órát. Láttad az ajtót
nyílni, csukódni. Tudsz mindent.
Jó ez a szobatanár.
Az ajtó előtt nem volt semmi.
Azzal kezdődött, hogy ő bejött.
Jöttem a partról oktatni, mondta.
Már nincs a part lezárva?
Az óceán mögött nincsen semmi.
Csak a repülés maga.
Oktatni jött. Az ajtó most zárva,
mióta kihátrált. Az ország mögött
nincs semmi. Nem tudni,
ki áll a titkok szolgálatában.
Jöttem a partról, mondta,
felrepedt a gyilokmadár tojása.
Az óceán mögött nincs ajtó.
Azt mondta, hoz sült halat reggelre a szobába.
Megjelent: Litera, első közlés, 2019. márc. 30
fedetlen testtel jár a lélek éjszaka
és égbe hangzik hóba ásott jajszava
akárha lakna tágas messzi északon
hol gyilkos indulat ragadja üstökön
hogy sebzett őz nyomát kövesse vérszagon
s míg izzadt inge csüng a téli füstökön
akár a cinterembe űzött hűs ködök
fedetlen teste gőzölög és füstölög
és dől a füst a mennybe nyílt tetőkön át
halomba döntve lágy viszonyt, kemény arányt
száz isten szívja így a házak füstjeit
korommal felkent gyilkos téli éjjelen
ezért oj üszkös szüzek szép erénye itt
és nincsen vád és nincs ravaszdi védelem
mert minden bűn előre tervelt, készakart
ahogy a sújos füst is mindent eltakart
hogy bőrét mentve mentse vész a kárt
és őrületbe fúljon minden értelem
amej a bűnre olvasott feloldozást
alantas vétke mért is volna jobb vagy más
ha pőre testtel jár a lélek éjfelen
és égre hangzik hóba ásott jajszava
de érik már a hajnal, kapzsi mostoha
hogy bűnöd elveszejtse mindig, most, soha
* A szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont és nevét is pontos j-vel írja
Megjelent: OpusOnline fojóirat, 2019 decembere, A hét verse rovat
balla d. károj *
az nem lehet, hogy ketten együtt voltak őrszemek
de nem lehettek külön sem. a műszer megmutatná
hogy sorsát a figyelésre álom hejett ki tette fel itt
(ősi erejét a mellkas megmutatja, mintha csillámot
tárna fel a tárna. én láttam ott a víz hidegét)
és mégis fut, ki választani ezúttal is elfelejtett. az álló
másikat, úgy reméli, nem találja szembe készakarva
amíg a vájat rajza gyűrött térképein változatlan
(hejet cserél a szél a koponyával, mintha bajnok csalna
a sakkban. én hallottam ott a szenny melegét)
ám elfogy lassan merész fantáziája. nem sejti
ki volt az, aki átjött érte a fojón. mégsem evez vissza
dönti el. semejik ujja sem illik a csónakházi lakat vasába
(szavát ha állja holtáiglan, a csendnek lehet maradása
mint indián, ha vérzik, fehérek hallgatását tapintottam ott)
most kétszer akkora darabokra vágja, úgy tűnik, az időt
kapsz egy embert leküzdeni, mondták neki; már nincs jelen
a múlt adott szava. alig látszik különbség. tudja, a hitel végül
úgyis megtérül (reggelre beomlik a tárna, kihűl a tábor
mint halotton a seb. így laktam be ott egy sehol éjszakát)
* a szerző újabb írásaiban nem használ elipszilont, így nevében sem
Megjelent: OpusOnline fojóirat, 2019 decembere, A hét verse rovat (lefelé görgetve található meg)
Balla D. Károj*
lementem fekvő áldozatba immár
a félelem, mi újra mellre vet
a torkom fojtja, mint a zöldes hínár
hét éve már, hogy hozzám érkezett
a főmet mégis felszegném a hídnál
mert gyáva az, ki által kúszva megy
kicsit majd késem, jó időben hívjál
és éles hangon értem perlekedj
a hídon túl már nem ér el az átok
csak jutni át ne lenne oj nehéz
veszéjek húznak, löknek bősz viszájok
a földre nyom az ámok és a vész
lementem újra fekvő áldozatba
remegve várok üdvre, kárhozatra
Újonnan keletkező írásaimban nem használok elipszilont, ahol a hejesírási szabájzat megkövetelné, mindenütt j-vel hejettesítem.
Balla D. Károly
ma a Köteles Sámuel és a Bolyai utca sarkán
mínusz nagyon sok fokban
nyitott kabátban hosszan csókolózó párt láttam
ahogy mondom
a Köteles és a Bolyai sarkán nyitott kabátban
hosszan csókolózó párt láttam
talán itt a világvége
gondoltam akkor amikor
a csókolózó párt láttam ma hosszan
ahogy mondom a Köteles és a Bolyai sarkán
láttam nyitott kabátban
mínusz nagyon sok fokban ma hosszan
talán színészhallgatók gondoltam akkor
amikor nyitott kabátban
a Köteles Sámuel és a Bolyai utca sarkán
hosszan csókolózó párt láttam
tőlük minden kitelik mínusz nagyon sok fokban
hosszan a Bolyai utca sarkán
vagy nem is színészhallgatók hanem
mégiscsak létezik a szerelem nevű izé
az utca sarkán mínusz nagyon sok fokban
ahogy mondom hosszan
a Bolyai sarkán csókolózó párt láttam
mínusz nagyon sok fokban
vagy nem is a világvége
hanem minden ellenkező híresztelés ellenére
mégis közeledik a tavasz nyitott kabátban
a Köteles Sámuel és a Bolyai utca sarkán
ahol hosszan csókolózó párt láttam
ahogy mondom nyitott kabátban
Katt a borítóra
