Balla D. Károly (BDK, BéDéKá) 1957-ben született Ungváron (Kárpátalja; akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna), ma is itt él családjával. Író, költő, publicista, blogger. Önironikus meghatározása szerint a legaktívabb posztumusz író és főállású piréz, továbbá önkéntes mérvadó. Szülővárosában érettségizett 1974-ben, majd egyetemi tanulmányokat folytatott (előbb fizikát, majd magyar nyelvet és irodalmat hallgatott, de a diplomaszerzős előtt 2, illetve 1 évvel otthagyta a tanintézményt), közben volt illegális távírdai műszerész, egyetemi segédlaboráns, kiadói korrektor és szerkesztő. 1989-ban megvált munkahelyi kötelmeitől, azóta szabadfoglalkozású. 1980 és 2002 között aktív irodalomszervezői, szerkesztői, kiadói munkát folytatott, folyóiratok (Hatodik Síp, Pánsíp), kiadói műhelyek (Galéria, UngBereg) alapítása fűződik a nevéhez, számos társadalmi és szakmai szervezetben töltött be vezető szerepet, éveken át ő szervezte a kárpátaljai könyvnapot, díjakat alapított, irodalmi szalont működtetett feleségével, Berniczky Évával – majd fokozatosan kivonult a közéletből és a 2000-es évek elejétől nem vesz részt pátriája kulturális életében sem, a nevéhez fűződő szervezeti egységeket sorra felszámolta (alapítvány, szerkesztőség, kiadó). Egy-egy ritka kivételtől eltekintve húsz éve nem publikál a kárpátaljai magyar periodikákban, utóbbi könyvei is javarészt magyarországi kiadók gondozásában jelentek meg.
Az irodalom szerepéről vallott nézetei, a kárpátaljai irodalom problémáiról írt éles, nem ritkán ironikus hangvételű írásai és az egyes szerzők teljesítményét érintő kritikus észrevételei (illetve valószínűleg gyakran élcelődő blogbejegyzései) miatt személyes szakmai kapcsolatai is megszűntek Kárpátalján. Voltak évek, amikor hazai kollégáival kizárólag budapesti és más magyarországi rendezvényeken találkozott.
Mindezekkel a történésekkel párhuzamosan a 2000-es évek kezdetétől mindinkább az internet világa felé fordult, mára ez vált működésének legfontosabb színterévé. Ezzel a váltással mintegy megelőlegezte magának azt a később kialakult állapotot, amikor is egészsége megromolván már amúgy is nehezére esne a közéletben vagy az irodalmi életben fizikai jelenléttel járó aktív vagy akár csak részvevői szerepet vállalnia.
Az utóbbi években meglehetős elvonultságban él, de továbbra is sokat publikál, szinte évente jelenik meg könyve, internetes tevékenysége pedig még inkább kiterjedni látszik. Írói weboldalain, blogjain (számuk 50 fölött van!) napi rendszerességgel publikál. Közismertek irodalmi projektumai és webakciói, egy-egy megmozdulása a kárpátaljai olvasókban gyakran vált ki értetlenséget és sokakban kelt ellenérzést. Újabban asszociációs feladványsorozatot is indított a BDK BLOG keretében.
A honlapok keresőoptimalizálásának (SEO) elméleti és gyakorlati kérdéseivel is aktívan foglalkozik.
1973-tól publikál, művei közel 30 önálló könyvben jelentek meg, ezek sorában verseskötetek, novellagyűjtemények, drámakötet, publicisztikai gyűjtemények, naplókönyvek és három regény is szerepel. A nyomtatott kiadványokon kívül listáján szerepel két e-book és egy szövegtesttel nem rendelkező virtuális könyv is.
1993-tól 2004-ig a Magyar Írószövetségnek előbb rendkívüli, majd rendes, később évekig választmányi tagja. Az emlékezetes Döbrentei-botrány idején kilépett a testületből. 1985 óta tagja az Ukrajnai Írószövetségnek. Számos díjban és szakmai elismerésben részesült, többek között József Attila-díjas (2000).
Ötvenévesen, 2007-ben virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz írónak tekinti magát. Ugyanebben az évben nyilvánítja magát piréznek és megalakítja az igen népes Egyek alkotócsoportot.