Balla D. Károly
tisztelt mindenhatóság
ezúton érdeklődöm a fordított gravitáció iránt
hogy a beviteli ezüst tükrök mért és hogyan
és hogy a ledek fénye alatt okos hogy legyek
ha a kihalt pályaudvar most is éppolyan
a tiltott energiaszintek polcai közül most
vajon melyikre tegyem vissza az ószövetséget
és kit fognak itt kérdőjelre vonni hamarost
ha a meztelen talp hűs parazsat éget
jaj hogyan igazodjam el a spirális kupola
spirituálisan légmentes ében térközében
ha kicsorbult elmémhez hozzábutul a
nincstelen meztelencsiga-szégyen
s bűneim hol tárja fel a kegy oltárja
ha nem tudom hogy ősrobbanást játszva
mit főz az olajgőzös fritőz idült sarlatánja
ha épp nem vetül rá fővilágosító pászma
izzásba mártott sárga partok szélén állok
nézem ahogy beáll a színre a gyorsvonat
senki nem reágál arra hogy szent az álnok
és hogy az isten se kéri gyors megváltásomat
tavasszal kihajtanak majd az éghajlatok
és valóra válik minden bolond futó ámok
de kardéletekről nem feslik le a kajla tok
hősi dalt ha vigyázzban skandálltok
így hát inkább tisztelettel érdeklődöm
s ha megtudom majd felkiáltok aszta
beviteli ezüst tükrök törnek szét a földön
kis vakond visítja sic itur ad astra
Balla D. Károly
Maradjon minden
csak hadd maradjon minden rendezetlen
magává vesszen minden kicsi rész
az őskáosznál mi ragyoghat szebben
a jót ígéri az, mi nincsen kész
és hadd legyen csak veszve kóbor lelked
ha úton vagy, a honvágy nem emészt
akad majd úgyis pap, ki végül felken
mikor az ősök színterére lépsz
kerüljenek el addig mord szabályok
ahol vagy éppen, ott legyen a ház
csak annyi légy, mit bőröd elhatárol
csak hús és vér, és csontból gyönge váz
és hadd maradjon minden szerteszét
– a káosz messze tévedt rendje szép
Balla D. Károly
Át a forradáson
Ilyenkor fordul át a tér veled,
és mintha régi filmek vége lenne,
fehérbe tűnik, sistereg a seb,
amint eléri fények élesebbje.
Belépnél már a porral terhes helyre,
de áldozatod folyton kint reked,
s te visszafordulsz érte folyton s egyre,
amíg csak rá nem megy az életed.
Külön vagy te és már külön a bélyeg.
Ha tested fogy, a stigma megmarad,
s ha üdvözítő ég borul fölébed,
feltépett sebbel váltod meg magad.
Ilyenkor fordul át a tér veled,
s a húsról fénylőn sercen le a heg.
Balla D. Károly: Utána utálna. 1980-as évek vége, vegyes technika, karton, A4-es méret. Eredetijét ellopták. Reprodukálva megjelent: Magyar Műhely, 1991/2.
Eredetije 11 másikkal szerepelt a 1990-es évek derekán Ungváron, Vereckey Béla által a Galéria Kisvállalat keretében rendezett kiállításon. Mind a 12 képet ellopták a raktárból, így csak fénymásolatban és az erről készült digitális változatban maradt fenn.
Talán első igazi képversem. A Letraset-készlettel felvitt betűket és betűsorokat úgy igyekeztem egybekomponálni fényképrészletekkel, hogy az összhatás egyszerre legyen vizuális és verbális. A felmontírozott fotórészleteket árnyalatok nélkülivé kontrasztosítottam, a betűkkel és szavakkal pedig úgy operáltam, hogy a kép szerves elemeivé váljanak, s az egésznek együtt legyen valamiféle kellemes grafikai hatása és vonalritmusa. Mindeközben pedig olvasható is legyen: a képi élmény és a verbális jelentés szerves egészbe forrva érvényesüljön. Hát így sikerült… Continue reading →
A blogban a következő képverseim érhetők el:
[catlist id=# tags=kepvers numberposts=255]
Balla D. Károly
Ultrahang
Vibrált a monitor s megszólalt az Ultra hangja:
méhednek áldott gyümölcse lesz.
Irult-pirult Mária, pedig tudta. Már megvolt rég
a vizeletes terhességi teszt.
József fejét ingatta furcsán, igent s nemet intett,
bambán nézte, mit rajzol nője hasán a krém,
aztán a mozgó kúpban a kis ufót leste,
hogy csak torzszülött lesz-e vagy sátáni rém.
S mondá Gábriel, megvan minden szerve,
s hogy istenfia ő! – ez mindenkinek tetszett.
De Mária már látta, fia szűz testére majd
hogyan feszítik fel azt a kurva keresztet.
Alberd Yollaka
Villon az adventi Prágában
Arabellának
Komor a kedvem ma, nem éppen adventi,
hiába kísért meg buzgón az ünnepi báj.
Lelkemet nincs, aki éjfélkor megmenti,
kocsmában mellettem zülleteg angyal piál.
Örömhírt hiába trombitál részegen,
válaszul szájamból csorog a keserű nyál.
Pénzemet elvertem, vagyonom végtelen,
északon tétova asszonyok közönye vár.
Ma nekem ünnepet kicsoda üzen itt?
Menni ha nem tudok, angyalom hazavisz-e?
Karórám eladom, innék még pilzenit,
hadd rántsa égbe fel lelkemet Versovice!
Nem ettem semmit ma. Sör, ami jóllakat.
Szent csapos adta rám áldását: elég hitelt.
Szánjad hát Villonod, irigyeld Yollakát!
– Így történt meg velem: Prágában évem kitelt.
Fordította Balla D. Károly
Balla D. Károly
Urbánus thriller
a népi kánon
furulyázva nyit léket
a koponyámon
Balla D. Károly
Hűvös rettenetben
A tél is megjön, úgy ám, Hátha-herceg,
hiába színlel őszt a kárhozat,
s hiába lennél ártatlan ezerszer:
a fagy már bűneidben válogat
és varjakat küld rád: kerengve szállnak,
köröznek fenn a háztetők felett,
fejedre hullnak le, akár a vádak,
sötétek, mint a lelkiismeret.
Hiába bókolsz hűvös rettenetben,
akár a végzet, károg rád a múlt.
Ma mégis lázadj fel a sorsod ellen,
ez egyszer hátha nem maradsz alul!
Emelnéd éppen öklöd nagy mohón,
de szállni kezd a válladra a hó.
a Kő és árnyék versei
Balla D. Károly
Tigristürelem
maradj még veszteg
a vad megvárja, karmod
hogy megnövesszed
Katt a borítóra
